Megihletődtem, és kedvem támadt versbe szedni goldolataimat. Elvégre ez mégis csak egy romantikus szakma!
Őszi metszéspont
Egerből indultam,
tufás emlékekkel a cipőm talpán,
hol a sorok közt Kadarka suttog.
Most Bordeaux köde tanít,
más nyelven, de mégis van híd.
A levelek itt lassan engednek,
rozsdától aranyig tart a búcsú.
A reggel párája ráül a huzalokra,
a tőkék hasonlítnak végtagokra.
Tanulok figyelni:
miként hull le a lomb.
Kényszerből vagy akartból?
Ahogy én váltok helyet, országot,
nyelvet, arcot, tovább... gondolatot.
Tanulok metszeni:
számolok rügyet, sebet, reményt,
hogy mi maradjon, s mi legyen felejtés.
Mert nem pusztítás minden vágás,
néha csak tisztulás, iránymutatás.
Néhány táblával odébb
egy gép dolgozik kegyetlen pontossággal,
kifésüli a tőkéket a földből,
gyökérrel keveredett múlttal.
Reccsenés és fémhang keveredik,
mintha kérdené mit csinálok,
amikor ez megy napestig?
Eger és Bordeaux
két sor ugyanabban az ültetvényben,
az ősz pedig összeköti őket nehézségben,
csenddel, köddel, és azzal a ismerettel,
hogy minden vágás kísérete
egy újabb fürt ígérete.
____
A vers Bordeauxban történő megírását az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatta.
📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is!
Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
👉 Facebook
👉 Instagram
Megjegyzések
Megjegyzés küldése