Amint beindult az egyetem, jöttek az első közös programok a csapattal, amik nemcsak tanulásról, hanem ismerkedésről is szóltak. Egyik nap például kajakozni vittek minket a Ciron folyóra, Sauternes-tól nem messze. A víz hideg volt, a nap szinte már őszi, de a hangulat baráti és lelkes.
A folyó (patak?) mentén evezve a tanárunk mesélte, hogy ez a hűvös, ködös vízáram az oka annak a különleges mikroklímának, ami a Sauternes-i borok nemesrothadását előidézi – a botritisz itt áldás. A mi Tokajunkhoz hasonló csoda történik itt is, csak más nyelven, más hagyománnyal.A túra után a Domaine Charrier-Carbonnieu borászatnál kóstoltuk meg a helyi borokat: aranyszínű, selymes, mézes illatú Sauternes-eket, amiknek minden kortyában ott volt a nap, a víz és az idő.
A következő hétvégén saját indíttatásból már a tengerparton voltunk: Arcachon! Egy hely, ami annyira franciásan elegáns, hogy az ember szinte attól érzi magát gazdagabbnak, ha végigsétál a parton. A házak, a kikötő, az osztrigák – minden arról árulkodik, hogy itt a tenger és a bor találkozik.
Innen komppal mentünk át Cap Ferret-re, ahol mini vasút viszi az embereket a földnyelv másik oldalára. A tenger felől érkező szél sós illatot hozott, és a hullámok között szörfösök várták a tökéletes menetet. A homokban rozsdásodó második világháborús bunkerek emlékeztettek rá, hogy a történelem itt is jelen van, és a táj nem felejt.
Visszatérve Bordeaux-ba, ellátogattunk a Château Luchey-Halde birtokra – az egyetem saját borászatára. Őszintén szólva, nem számítottam ennyire modern, tiszta és precíz üzemre. Már most el tudnám képzelni, hogy itt dolgozom egy ideig, bár a bordeaux-i tőkemagasság valószínűleg nem kímélné a hátamat.
A hónap végén az Európai Örökség Napján sétáltam a városban, ingyenes idegenvezetések és nyitott templomok között. Az egyik templom tornyánál épp rekonstrukciós munkákba kaptam betekintést.
Aznap még betévedtem egy kis használtkönyv-boltba. Találtam is olvasnivalót, de a nap fénypontja egy hatalmas, fekete kutya volt, aki hirtelen megjelent a polcok között, és először rám ijesztett. Aztán leült mellém, és percekig ott maradt, a hosszú orrát a lábaim közé téve.
Az itt szerzett élményeket és tudást az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatásával gyűjtöm, akik lehetővé tették, hogy megismerjem Bordeaux borvidékeinek világát.
📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is!
Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
👉 Facebook
👉 Instagram
Megjegyzések
Megjegyzés küldése