Ugrás a fő tartalomra

A Ciron partján és a bor szívében

Amint beindult az egyetem, jöttek az első közös programok a csapattal, amik nemcsak tanulásról, hanem ismerkedésről is szóltak. Egyik nap például kajakozni vittek minket a Ciron folyóra, Sauternes-tól nem messze. A víz hideg volt, a nap szinte már őszi, de a hangulat baráti és lelkes.

A folyó (patak?) mentén evezve a tanárunk mesélte, hogy ez a hűvös, ködös vízáram az oka annak a különleges mikroklímának, ami a Sauternes-i borok nemesrothadását előidézi – a botritisz itt áldás. A mi Tokajunkhoz hasonló csoda történik itt is, csak más nyelven, más hagyománnyal.
A túra után a Domaine Charrier-Carbonnieu borászatnál kóstoltuk meg a helyi borokat: aranyszínű, selymes, mézes illatú Sauternes-eket, amiknek minden kortyában ott volt a nap, a víz és az idő.

A következő hétvégén saját indíttatásból már a tengerparton voltunk: Arcachon! Egy hely, ami annyira franciásan elegáns, hogy az ember szinte attól érzi magát gazdagabbnak, ha végigsétál a parton. A házak, a kikötő, az osztrigák – minden arról árulkodik, hogy itt a tenger és a bor találkozik.

Innen komppal mentünk át Cap Ferret-re, ahol mini vasút viszi az embereket a földnyelv másik oldalára. A tenger felől érkező szél sós illatot hozott, és a hullámok között szörfösök várták a tökéletes menetet. A homokban rozsdásodó második világháborús bunkerek emlékeztettek rá, hogy a történelem itt is jelen van, és a táj nem felejt.

Visszatérve Bordeaux-ba, ellátogattunk a Château Luchey-Halde birtokra – az egyetem saját borászatára. Őszintén szólva, nem számítottam ennyire modern, tiszta és precíz üzemre. Már most el tudnám képzelni, hogy itt dolgozom egy ideig, bár a bordeaux-i tőkemagasság valószínűleg nem kímélné a hátamat.

És hogy mit csinálok Bordeaux-ban?
Röviden: tanulok.
Hosszabban: próbálom megtapasztalni, hogyan élnek, gondolkodnak és dolgoznak azok, akik a világ borának fővárosában élnek. Még csak az elején vagyok – ismétlés, közös alapozás, sok új arc, sok új kultúra és sok új íz.

A hónap végén az Európai Örökség Napján sétáltam a városban, ingyenes idegenvezetések és nyitott templomok között. Az egyik templom tornyánál épp rekonstrukciós munkákba kaptam betekintést.
Aznap még betévedtem egy kis használtkönyv-boltba. Találtam is olvasnivalót, de a nap fénypontja egy hatalmas, fekete kutya volt, aki hirtelen megjelent a polcok között, és először rám ijesztett. Aztán leült mellém, és percekig ott maradt, a hosszú orrát a lábaim közé téve.

____

Az itt szerzett élményeket és tudást az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatásával gyűjtöm, akik lehetővé tették, hogy megismerjem Bordeaux borvidékeinek világát.

📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is!
Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
👉 Facebook
👉 Instagram

Hely: 33210 Sauternes, Franciaország

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi lesz veled, öreg tőke?

Horrorfilmbe illő jelenet: ködös idő a reggeli szőlőültetvényen. Egy rendkívül hangos munkagép sziluettje tűnik fel a láthatáron. Már-már egy monstrum, ami nem messze tőlem mozog, alig kivehető, de mégis megriaszt mindenkit. Mi lehet ez? Ez egy markológép, aminek a jelenléte nem szokványos, de szükségszerű. Ugyanakkor felmerült bennem a kérdés: miért van szükség rá, miért számolunk fel szőlőültetvényeket? Hiszen pont úgy tartjuk, hogy minél öregebb a szőlő, annál értékesebb a bor. Gondoljunk csak azokra a borokra, melyek olyan szőlőből származnak, melyek ötven, nyolcvan vagy akár száz éves tőkék szőlőjéből készülnek. Ezekből készülnek az egyik  legértékesebb, legminőségesebb és legjobb borok szerte a világon. Akkor mégis miért kell őket kiszedni, megsemmisíteni? A válasz egyértelmű, de annál szomorúbb. Egyrészt, az ültetvény elöregedhet. Felléphet tőkehiány, különbféle betegségek, vagy egyszerűen már nem terem annyit. Ilyenkor a gazdák újratelepítik az ültetvényt akár ugyanazzal, a...
Megjegyzés küldése
További információk

Az új otthon 12 négyzetméteren

A kaland elkezdődött! A mutatvány, hogy eljussak Bordeaux-ba Szegedről, nagyjából 23 órámba telt… A jövőben kétszer is meggondolom, hogy mennyit spórolok a kényelmemen. A reptéri váróban, a vonaton és a villamoson töltött órák alatt volt időm átgondolni, mit is jelent valójában az  „ új fejezet ”  és hogy tulajdonképpen mit is várok el ettől a kalandtól. Aztán megérkeztem – kicsit gyűrötten, de annál kíváncsibban. Az első meglepetés akkor ért, amikor beléptem az új szobámba. Tulajdonképpen nem is tudtam eldönteni, hogy most lakásban, kollégiumban vagy egy minimalista művészeti installációban vagyok-e. Egy magyar kollégiumhoz képest luxus, egy igazi lakáshoz képest puritán és hiányos. De mindegy – ez a  12 négyzetméter az új otthonom!  Már csak fel kell öltöztetni, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy steril kórházi szoba. Másnap elhatároztam, hogy a „kellemeset a hasznossal” elvén elindulok városnézni, miközben beszerzem az alapvető holmikat. Bordeaux pont olyan volt, min...
Megjegyzés küldése
További információk

Nem csak elmélet

A Bordeaux Sciences Agro képzésben olyan dolgokkal is találkozom, amelyekre korábban nem volt lehetőségem Egri tanulmányaim során. Az egyik ilyen élmény számomra a traktorvezetés volt. Elsőre talán triviálisnak hangzik, de amikor az ember először ül fel egy szőlészeti traktorra, gyorsan rájön, hogy ez nem pusztán „vezetés”. Meg kellett tanulnom, hogyan reagál a gép különböző talajviszonyokra, hogyan kell finoman, mégis határozottan dolgozni a sorok között, és hogyan lehet úgy manőverezni, hogy közben a tőkék és a támrendszer épségben maradjanak. A precizitás itt nem kényelmi kérdés, hanem alapfeltétel. Megtanultam különböző eszközöket is csatlakoztatni a traktorhoz . Az egyik legnagyobb élmény számomra azonban az volt, amikor lehetőségem nyílt o ver-the-row harvester , vagyis sor fölött haladó szüretelőgép vezetésére. Ez már egy egészen más léptékű technológia. Amikor először ültem bele, rögtön szembetűnt, milyen komoly mérnöki munka van ezekben a gépekben. A hidraulikus rendszer re...
Megjegyzés küldése
További információk