A kaland elkezdődött!
A mutatvány, hogy eljussak Bordeaux-ba Szegedről, nagyjából 23 órámba telt… A jövőben kétszer is meggondolom, hogy mennyit spórolok a kényelmemen. A reptéri váróban, a vonaton és a villamoson töltött órák alatt volt időm átgondolni, mit is jelent valójában az „új fejezet” és hogy tulajdonképpen mit is várok el ettől a kalandtól.
Aztán megérkeztem – kicsit gyűrötten, de annál kíváncsibban. Az első meglepetés akkor ért, amikor beléptem az új szobámba. Tulajdonképpen nem is tudtam eldönteni, hogy most lakásban, kollégiumban vagy egy minimalista művészeti installációban vagyok-e. Egy magyar kollégiumhoz képest luxus, egy igazi lakáshoz képest puritán és hiányos. De mindegy – ez a 12 négyzetméter az új otthonom! Már csak fel kell öltöztetni, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy steril kórházi szoba.
Másnap elhatároztam, hogy a „kellemeset a hasznossal” elvén elindulok városnézni, miközben beszerzem az alapvető holmikat. Bordeaux pont olyan volt, mint ahogy az ember elképzel egy francia várost: elegáns homlokzatok, kávézók, amikből fél óráig se lehet kijönni, mert mindenki iszik „csak még egyet”, és illatok, amik a pékségekből szöknek ki az utcára.
Már az első nap felfedeztem, hogy az egyetemi kampuszon valóságos állatkert működik – csak épp ketrecek nélkül. Libák, bárányok, egy szamár sőt, még egy ló is lakik a Bordeaux Sciences Agro területén. Egy agrár egyetmhez egészen illő megjelenés... Épp csak a zebrák hiányoznak!
És mégis, ebben az új, néha kaotikus, néha gyönyörű környezetben ott volt bennem a bizonyosság: ide akartam jönni. Hogy tanuljak, hogy lássak, hogy megértsem, hogyan gondolkodnak itt a borról, a szöllőről, az életről, a világról, a jövőről.
____
Mindezt az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatásával élem meg, akik lehetővé tették, hogy Bordeaux-ban folytathassam a tanulmányaimat.
📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is!
Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
👉 Facebook
👉 Instagram
Megjegyzések
Megjegyzés küldése