Ákos depuis Bordeaux

Amint beindult az egyetem, jöttek az első közös programok a csapattal, amik nemcsak tanulásról, hanem ismerkedésről is szóltak. Egyik nap például kajakozni vittek minket a Ciron folyóra, Sauternes-tól nem messze. A víz hideg volt, a nap szinte már őszi, de a hangulat baráti és lelkes. A folyó (patak?) mentén evezve a tanárunk mesélte, hogy ez a hűvös, ködös vízáram az oka annak a különleges mikroklímának, ami a Sauternes-i borok nemesrothadását előidézi – a botritisz itt áldás. A mi Tokajunkhoz hasonló csoda történik itt is, csak más nyelven, más hagyománnyal. A túra után a Domaine Charrier-Carbonnieu borászatnál kóstoltuk meg a helyi borokat: aranyszínű, selymes, mézes illatú Sauternes-eket, amiknek minden kortyában ott volt a nap, a víz és az idő. A következő hétvégén saját indíttatásból már a tengerparton voltunk: Arcachon ! Egy hely, ami annyira franciásan elegáns, hogy az ember szinte attól érzi magát gazdagabbnak, ha végigsétál a parton. A házak, a kikötő, az osztrigák – minden...

A kaland elkezdődött! A mutatvány, hogy eljussak Bordeaux-ba Szegedről, nagyjából 23 órámba telt… A jövőben kétszer is meggondolom, hogy mennyit spórolok a kényelmemen. A reptéri váróban, a vonaton és a villamoson töltött órák alatt volt időm átgondolni, mit is jelent valójában az  „ új fejezet ”  és hogy tulajdonképpen mit is várok el ettől a kalandtól. Aztán megérkeztem – kicsit gyűrötten, de annál kíváncsibban. Az első meglepetés akkor ért, amikor beléptem az új szobámba. Tulajdonképpen nem is tudtam eldönteni, hogy most lakásban, kollégiumban vagy egy minimalista művészeti installációban vagyok-e. Egy magyar kollégiumhoz képest luxus, egy igazi lakáshoz képest puritán és hiányos. De mindegy – ez a  12 négyzetméter az új otthonom!  Már csak fel kell öltöztetni, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy steril kórházi szoba. Másnap elhatároztam, hogy a „kellemeset a hasznossal” elvén elindulok városnézni, miközben beszerzem az alapvető holmikat. Bordeaux pont olyan volt, min...