Ugrás a fő tartalomra

Stage avec Château Olivier

Az eddigi bordeaux-i tartózkodásom egyik legmeghatározóbb szakmai élménye egy rövid, de annál intenzívebb gyakorlat volt a Château Olivier-ben, közvetlenül a szüret időszakában. Ez az időszak különösen alkalmas arra, hogy az ember ne csak tankönyvekből ismerje meg a borkészítés folyamatát, hanem valóban lássa, hogyan működik mindez a gyakorlatban, egy nagy múltú, mégis korszerű szemléletű birtokon.

A Château Olivier a Pessac-Léognan appellációban található, amely 1987-ben vált önálló AOC-vá. A terület különlegessége a változatos talajszerkezet: kavicsos, homokos, agyagos és mészköves rétegek váltják egymást, ami egyszerre teszi lehetővé elegáns vörös- és fehérborok készítését. Nem véletlen, hogy Pessac-Léognan ad otthont a Graves klasszifikáció mind a 25 besorolt birtokának, köztük a Château Olivier-nek is, valamint itt található a történelmi jelentőségű Château Haut-Brion, az egyetlen, 1855-ben klasszifikált birtok a Médocon kívül.

Maga a Château Olivier története egészen a 11. századig nyúlik vissza: eredetileg erődítményként funkcionált, majd vadászkastéllyá alakult, vizesárokkal körülvéve. A borospince a 18. században nyílt meg, és a birtok hosszú idő óta a Bethmann család tulajdonában áll. Ez a történelmi háttér ma is jelentős a hely szellemiségében, ugyanakkor a borászat technológiai szempontból kifejezetten modern.

A birtok összesen 60 hektár biológiai művelésű szőlőterülettel rendelkezik. A vörös fajták dominálnak: a terület nagy részén Merlot és Cabernet sauvignon található, kisebb arányban Petit verdot-val kiegészítve. A fehér ültetvényeken Sémillon és Sauvignon blanc terem. Az éves palackszám körülbelül 240 000 palack, amely első- és másodbort egyaránt magában foglal.

A gyakorlat során lehetőségem volt több ponton is bekapcsolódni a borkészítés végső szakaszaiba, mind fehér-, mind vörösbor esetében. A fehérboroknál a fermentáció már lezárult, így a hangsúly a finomseprőn tartáson és a bâtonnage-on volt. Megtapasztaltam, hogyan történik a seprő felkeverése, milyen szerepe van ennek a bor textúrájának és stabilitásának kialakításában, valamint hogyan ellenőrzik a kénszintet a hosszabb érlelési idő alatt.

A vörösborok esetében a munka fizikailag jóval megterhelőbb volt, ugyanakkor szakmailag talán még izgalmasabb. Részt vettem a szüreti gépsor szétszerelésében és tisztításában. Ez a folyamat jól rávilágított arra, mennyire fontos a higiénia a borászatban, különösen a szüret végén, amikor az eszközök hónapokra pihenőre kerülnek. A fermentációs időszakban lehetőségem volt figyelemmel kísérni az erjedést, részt venni a remontage és a délestage műveletekben, valamint a hőmérséklet-szabályozásban. Ezek a beavatkozások nem öncélúak, hanem tudatos eszközök a megfelelő extrakció, aromatika és szerkezet kialakításához.

A préselés és az almasavbomlás szakaszában részt vettem a színbor és a présbor szétválasztásában, a törköly eltávolításában, valamint a hordók előkészítésében. A színbor tartályban, míg a présbor tölgyfahordóban ment át malolaktikus fermentáción, ami jól szemléltette a különböző borfrakciók eltérő kezelését és szerepét a végső házasításban. Emellett betekintést nyertem az új és használt hordók tisztításába, előkészítésébe, és abba a folyamatba is, amikor az új hordókat „borral megfestik” feltöltés előtt.

Összességében a Château Olivier-ben töltött idő nemcsak szakmai tudásban, hanem szemléletben is sokat adott. Egy jól szervezett, tapasztalt csapat munkáját láthattam közelről, ahol a tradíció és a modern technológia nem ellentétben áll egymással, hanem egymást erősítve vannak jelen.

____

Az itt szerzett élményeket és tudást az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatásával gyűjtöm, akik lehetővé tették, hogy megismerjem Bordeaux borvidékeinek világát.

📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is!
Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
👉 Facebook
👉 Instagram

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi lesz veled, öreg tőke?

Horrorfilmbe illő jelenet: ködös idő a reggeli szőlőültetvényen. Egy rendkívül hangos munkagép sziluettje tűnik fel a láthatáron. Már-már egy monstrum, ami nem messze tőlem mozog, alig kivehető, de mégis megriaszt mindenkit. Mi lehet ez? Ez egy markológép, aminek a jelenléte nem szokványos, de szükségszerű. Ugyanakkor felmerült bennem a kérdés: miért van szükség rá, miért számolunk fel szőlőültetvényeket? Hiszen pont úgy tartjuk, hogy minél öregebb a szőlő, annál értékesebb a bor. Gondoljunk csak azokra a borokra, melyek olyan szőlőből származnak, melyek ötven, nyolcvan vagy akár száz éves tőkék szőlőjéből készülnek. Ezekből készülnek az egyik  legértékesebb, legminőségesebb és legjobb borok szerte a világon. Akkor mégis miért kell őket kiszedni, megsemmisíteni? A válasz egyértelmű, de annál szomorúbb. Egyrészt, az ültetvény elöregedhet. Felléphet tőkehiány, különbféle betegségek, vagy egyszerűen már nem terem annyit. Ilyenkor a gazdák újratelepítik az ültetvényt akár ugyanazzal, a...

Az új otthon 12 négyzetméteren

A kaland elkezdődött! A mutatvány, hogy eljussak Bordeaux-ba Szegedről, nagyjából 23 órámba telt… A jövőben kétszer is meggondolom, hogy mennyit spórolok a kényelmemen. A reptéri váróban, a vonaton és a villamoson töltött órák alatt volt időm átgondolni, mit is jelent valójában az  „ új fejezet ”  és hogy tulajdonképpen mit is várok el ettől a kalandtól. Aztán megérkeztem – kicsit gyűrötten, de annál kíváncsibban. Az első meglepetés akkor ért, amikor beléptem az új szobámba. Tulajdonképpen nem is tudtam eldönteni, hogy most lakásban, kollégiumban vagy egy minimalista művészeti installációban vagyok-e. Egy magyar kollégiumhoz képest luxus, egy igazi lakáshoz képest puritán és hiányos. De mindegy – ez a  12 négyzetméter az új otthonom!  Már csak fel kell öltöztetni, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy steril kórházi szoba. Másnap elhatároztam, hogy a „kellemeset a hasznossal” elvén elindulok városnézni, miközben beszerzem az alapvető holmikat. Bordeaux pont olyan volt, min...

Nem csak elmélet

A Bordeaux Sciences Agro képzésben olyan dolgokkal is találkozom, amelyekre korábban nem volt lehetőségem Egri tanulmányaim során. Az egyik ilyen élmény számomra a traktorvezetés volt. Elsőre talán triviálisnak hangzik, de amikor az ember először ül fel egy szőlészeti traktorra, gyorsan rájön, hogy ez nem pusztán „vezetés”. Meg kellett tanulnom, hogyan reagál a gép különböző talajviszonyokra, hogyan kell finoman, mégis határozottan dolgozni a sorok között, és hogyan lehet úgy manőverezni, hogy közben a tőkék és a támrendszer épségben maradjanak. A precizitás itt nem kényelmi kérdés, hanem alapfeltétel. Megtanultam különböző eszközöket is csatlakoztatni a traktorhoz . Az egyik legnagyobb élmény számomra azonban az volt, amikor lehetőségem nyílt o ver-the-row harvester , vagyis sor fölött haladó szüretelőgép vezetésére. Ez már egy egészen más léptékű technológia. Amikor először ültem bele, rögtön szembetűnt, milyen komoly mérnöki munka van ezekben a gépekben. A hidraulikus rendszer re...