Horrorfilmbe illő jelenet: ködös idő a reggeli szőlőültetvényen. Egy rendkívül hangos munkagép sziluettje tűnik fel a láthatáron. Már-már egy monstrum, ami nem messze tőlem mozog, alig kivehető, de mégis megriaszt mindenkit. Mi lehet ez?
Ez egy markológép, aminek a jelenléte nem szokványos, de szükségszerű. Ugyanakkor felmerült bennem a kérdés: miért van szükség rá, miért számolunk fel szőlőültetvényeket? Hiszen pont úgy tartjuk, hogy minél öregebb a szőlő, annál értékesebb a bor. Gondoljunk csak azokra a borokra, melyek olyan szőlőből származnak, melyek ötven, nyolcvan vagy akár száz éves tőkék szőlőjéből készülnek. Ezekből készülnek az egyik legértékesebb, legminőségesebb és legjobb borok szerte a világon. Akkor mégis miért kell őket kiszedni, megsemmisíteni?
A válasz egyértelmű, de annál szomorúbb.
Egyrészt, az ültetvény elöregedhet. Felléphet tőkehiány, különbféle betegségek, vagy egyszerűen már nem terem annyit. Ilyenkor a gazdák újratelepítik az ültetvényt akár ugyanazzal, akár másféle szőlővel.
Másrészt sajnos az is előfordul, hogy nem megfelelőek a klimatikus körülmények. A klímaváltozás nagyon sok mindenkire hatással van, köztük a szőlészekre és borászokra. A nagy nyári szárasságok, a szokottnál magasabb hőmérséklet, a csapadék hiánya, vagy épp annak túl nagy mennyisége mind-mind negatívan befolyásolhatja a szőlő fejlődését, aminek hatására a gazdáknak új lehetőségek, új szőlőfajták és új módszerek bevezetését kell megfontolniuk.
Harmadrészt, a szőlőtermesztés és a borkészítés a hasonló iparágokhoz hasonlóan piaci alapon működik. Azaz hiába értékes egy bor a kora és minősége alapján, ha nincs rá kereslet, a borászoknak nem nyereséges az ültetvény, annak gondozása. Például egy kadarka bármennyire is minőséges, ha a piacon a jelenlegi viszonyok között nem kelendő, akkor át kell térniük olyan szőlőfajtára, amiből nagyobb hasznot tudnak megvalósítani. A borászoknak olyan bort kell termelniük, melyek vonzzák a fogyasztókat, magas élvezeti értékkel rendelkeznek, és ha nem tudnak ilyen bort termelni, akkor fel kell áldozniuk az ültetvényt. Nem egy olyan borászatról tudunk, akik amiatt zártak be, mert nem tudták felvenni a versenyt a piac igényeivel.
A folyamat bármennyire is szomorú, de sajnos szükségszerű, és a fenti okok miatt egyre gyakoribb manapság. Ugyanakkor az megnyugtató, hogy az ágazat folyamatosan fejlődik, és egyre több módszert használnak arra, hogy a kiemelést és az újraültetést elkerüljék, például ikertőkés telepítéssel, tőke-elhalás elleni védekezéssel, stb.
____
A Bordeauxban szerzett tudást az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatásával gyűjtöm.
📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is!
Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
👉 Facebook
👉 Instagram
Megjegyzések
Megjegyzés küldése