A képzés egyik szakmai programja a SITEVI kiállítás meglátogatásavolt, amelyre különbusszal utaztunk Bordeaux-ból Montpellierbe. Már maga az út is kihívásnak bizonyult: órákon át haladtunk délkelet felé, és bár Franciaország változatos tájait figyelni mindig érdekes, az út rendkívül hosszúnak tűnt. Ugyanakkor ez az utazás hamar több lett puszta helyváltoztatásnál, mert már az odavezető úton is olyan megállókat iktattunk be, amelyek önmagukban is különleges élményt adtak.
Az első megállónk Carcassonne volt, ahol a középkori óvárosban ettünk egy helyi ételt. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor az ember egy valódi, erődített város falai között sétál, miközben tornyok, bástyák és vastag kőfalak vesznek körül. Az egész város olyan, mintha egy múzeum lenne: turisták, éttermek, utcák és mindennapi élet egy olyan térben, amely évszázadokkal ezelőtt katonai és stratégiai funkciót tölthetett be. Carcassonne után továbbindultunk Montpellier irányába, de még odaúton meglátogattunk egy borászatot is, a Domaines Botica Galy-t.
Montpellierbe érkezve kezdődött a SITEVI, amely a világ egyik legjelentősebb szőlészeti, borászati szakkiállítása. Két napon keresztül látogattuk a standokat, és csapatokra bontottak minket. A mi csoportunk feladata az volt, hogy kifejezetten azokat a megoldásokat keressük és elemezzük, amelyek a szőlészet digitalizációjához kapcsolódnak. Drónok, autonóm robotok, precíziós szenzorok, adatgyűjtő és döntéstámogató rendszerek, és szinte kézzelfoghatóvá vált számomra, hogy a szőlőtermesztés jövője mennyire technológia-intenzív irányba halad. Hogy ez ó dolog-e? Ezt az olvasóra bízom.
A kiállítás mellett alkalmam adódott egy kicsit Montpellierben is körülnézni. Első benyomásra a város olyan, mint Bordeaux, csak pálmafákkal. Ugyanaz a francia városi struktúra, terek, kávézók és épületek, mégis egy mediterránabb, könnyedebb hangulat lengi körül. Ez a rövid városi élmény különösen izgalmassá tette a gondolatot, hogy márciusban hosszabb időre is visszatérek majd ide, amikor lesz idő igazán megismerni a várost.
A negyedik napon indultunk vissza Bordeaux-ba, és ahogy az lenni szokott, a hazaút még hosszabbnak tűnt, mint az odavezető. Ennek ellenére visszafelé is beiktattunk egy szakmai megállót: meglátogattuk a Domaine l’Arjolle borászatot. Ez a látogatás méltó lezárása volt az útnak, hiszen újabb példát láthattunk arra, hogyan működik egy borászat egy másik régióban, más piaci és technológiai szemlélettel.
Ez az utazás számomra nemcsak egy kiállítás meglátogatását jelentette, hanem egy sűrített szakmai tapasztalatot: különböző borvidékek, lokális hagyományok és a modern technológia találkoztak benne.
A Bordeaux Sciences Agro szervezésében nyújtott tapasztalatokat és tudást az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatásával gyűjtöm, akik lehetővé tették, hogy megismerjem Franciaország borvidékeinek világát.
📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is!
Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
👉 Facebook
👉 Instagram
Megjegyzések
Megjegyzés küldése