Ugrás a fő tartalomra

SITEVI - Szakmai kiállítás

A képzés egyik szakmai programja a SITEVI kiállítás meglátogatásavolt, amelyre különbusszal utaztunk Bordeaux-ból Montpellierbe. Már maga az út is kihívásnak bizonyult: órákon át haladtunk délkelet felé, és bár Franciaország változatos tájait figyelni mindig érdekes, az út rendkívül hosszúnak tűnt. Ugyanakkor ez az utazás hamar több lett puszta helyváltoztatásnál, mert már az odavezető úton is olyan megállókat iktattunk be, amelyek önmagukban is különleges élményt adtak.

Az első megállónk Carcassonne volt, ahol a középkori óvárosban ettünk egy helyi ételt. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor az ember egy valódi, erődített város falai között sétál, miközben tornyok, bástyák és vastag kőfalak vesznek körül. Az egész város olyan, mintha egy múzeum lenne: turisták, éttermek, utcák és mindennapi élet egy olyan térben, amely évszázadokkal ezelőtt katonai és stratégiai funkciót tölthetett be. Carcassonne után továbbindultunk Montpellier irányába, de még odaúton meglátogattunk egy borászatot is, a Domaines Botica Galy-t.

Montpellierbe érkezve kezdődött a SITEVI, amely a világ egyik legjelentősebb szőlészeti, borászati szakkiállítása. Két napon keresztül látogattuk a standokat, és csapatokra bontottak minket. A mi csoportunk feladata az volt, hogy kifejezetten azokat a megoldásokat keressük és elemezzük, amelyek a szőlészet digitalizációjához kapcsolódnak. Drónok, autonóm robotok, precíziós szenzorok, adatgyűjtő és döntéstámogató rendszerek, és szinte kézzelfoghatóvá vált számomra, hogy a szőlőtermesztés jövője mennyire technológia-intenzív irányba halad. Hogy ez ó dolog-e? Ezt az olvasóra bízom.


Ezen eszközök egy része nem futurisztikus prototípusok, hanem már most működő, piacon lévő megoldások, amelyeket egyre több ültetvényen használnak. A digitalizáció itt nem öncélú, hanem nagyon is gyakorlati kérdésekre ad választ: munkaerőhiányra, időjárási kockázatokra, termésbiztonságra és fenntarthatóságra.

A kiállítás mellett alkalmam adódott egy kicsit Montpellierben is körülnézni. Első benyomásra a város olyan, mint Bordeaux, csak pálmafákkal. Ugyanaz a francia városi struktúra, terek, kávézók és épületek, mégis egy mediterránabb, könnyedebb hangulat lengi körül. Ez a rövid városi élmény különösen izgalmassá tette a gondolatot, hogy márciusban hosszabb időre is visszatérek majd ide, amikor lesz idő igazán megismerni a várost.

A negyedik napon indultunk vissza Bordeaux-ba, és ahogy az lenni szokott, a hazaút még hosszabbnak tűnt, mint az odavezető. Ennek ellenére visszafelé is beiktattunk egy szakmai megállót: meglátogattuk a Domaine l’Arjolle borászatot. Ez a látogatás méltó lezárása volt az útnak, hiszen újabb példát láthattunk arra, hogyan működik egy borászat egy másik régióban, más piaci és technológiai szemlélettel.

Ez az utazás számomra nemcsak egy kiállítás meglátogatását jelentette, hanem egy sűrített szakmai tapasztalatot: különböző borvidékek, lokális hagyományok és a modern technológia találkoztak benne.

____

A Bordeaux Sciences Agro szervezésében nyújtott tapasztalatokat és tudást az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatásával gyűjtöm, akik lehetővé tették, hogy megismerjem Franciaország borvidékeinek világát.

📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is!
Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
👉 Facebook
👉 Instagram

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi lesz veled, öreg tőke?

Horrorfilmbe illő jelenet: ködös idő a reggeli szőlőültetvényen. Egy rendkívül hangos munkagép sziluettje tűnik fel a láthatáron. Már-már egy monstrum, ami nem messze tőlem mozog, alig kivehető, de mégis megriaszt mindenkit. Mi lehet ez? Ez egy markológép, aminek a jelenléte nem szokványos, de szükségszerű. Ugyanakkor felmerült bennem a kérdés: miért van szükség rá, miért számolunk fel szőlőültetvényeket? Hiszen pont úgy tartjuk, hogy minél öregebb a szőlő, annál értékesebb a bor. Gondoljunk csak azokra a borokra, melyek olyan szőlőből származnak, melyek ötven, nyolcvan vagy akár száz éves tőkék szőlőjéből készülnek. Ezekből készülnek az egyik  legértékesebb, legminőségesebb és legjobb borok szerte a világon. Akkor mégis miért kell őket kiszedni, megsemmisíteni? A válasz egyértelmű, de annál szomorúbb. Egyrészt, az ültetvény elöregedhet. Felléphet tőkehiány, különbféle betegségek, vagy egyszerűen már nem terem annyit. Ilyenkor a gazdák újratelepítik az ültetvényt akár ugyanazzal, a...

Az új otthon 12 négyzetméteren

A kaland elkezdődött! A mutatvány, hogy eljussak Bordeaux-ba Szegedről, nagyjából 23 órámba telt… A jövőben kétszer is meggondolom, hogy mennyit spórolok a kényelmemen. A reptéri váróban, a vonaton és a villamoson töltött órák alatt volt időm átgondolni, mit is jelent valójában az  „ új fejezet ”  és hogy tulajdonképpen mit is várok el ettől a kalandtól. Aztán megérkeztem – kicsit gyűrötten, de annál kíváncsibban. Az első meglepetés akkor ért, amikor beléptem az új szobámba. Tulajdonképpen nem is tudtam eldönteni, hogy most lakásban, kollégiumban vagy egy minimalista művészeti installációban vagyok-e. Egy magyar kollégiumhoz képest luxus, egy igazi lakáshoz képest puritán és hiányos. De mindegy – ez a  12 négyzetméter az új otthonom!  Már csak fel kell öltöztetni, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy steril kórházi szoba. Másnap elhatároztam, hogy a „kellemeset a hasznossal” elvén elindulok városnézni, miközben beszerzem az alapvető holmikat. Bordeaux pont olyan volt, min...

Nem csak elmélet

A Bordeaux Sciences Agro képzésben olyan dolgokkal is találkozom, amelyekre korábban nem volt lehetőségem Egri tanulmányaim során. Az egyik ilyen élmény számomra a traktorvezetés volt. Elsőre talán triviálisnak hangzik, de amikor az ember először ül fel egy szőlészeti traktorra, gyorsan rájön, hogy ez nem pusztán „vezetés”. Meg kellett tanulnom, hogyan reagál a gép különböző talajviszonyokra, hogyan kell finoman, mégis határozottan dolgozni a sorok között, és hogyan lehet úgy manőverezni, hogy közben a tőkék és a támrendszer épségben maradjanak. A precizitás itt nem kényelmi kérdés, hanem alapfeltétel. Megtanultam különböző eszközöket is csatlakoztatni a traktorhoz . Az egyik legnagyobb élmény számomra azonban az volt, amikor lehetőségem nyílt o ver-the-row harvester , vagyis sor fölött haladó szüretelőgép vezetésére. Ez már egy egészen más léptékű technológia. Amikor először ültem bele, rögtön szembetűnt, milyen komoly mérnöki munka van ezekben a gépekben. A hidraulikus rendszer re...