Ugrás a fő tartalomra

Új szőlőfajták, Új borvidékek, Új nézőpontok

Ahogy közeledik az év vége, egyre inkább összeáll bennem, mennyi „új” fért bele ebbe az időszakba. Új, eddig nem ismert szőlőfajták, új borvidékek, új technológiák, új gondolkodásmódok, és talán a legfontosabb: új nézőpontok. Olyan tapasztalatok ezek, amelyek nem egyik napról a másikra formálják az embert, hanem lassan, rétegről rétegre épülnek be abba, ahogyan a szőlészetről és borászatról gondolkodom.

Az elmúlt hónapokban nemcsak más fajtákkal találkoztam, hanem más logikákkal is. Olyan borvidékeket ismertem meg, ahol a szőlő nem feltétlenül „ideális” körülmények között terem, mégis működik a rendszer, mert az emberek alkalmazkodnak: a klímához, a talajhoz, a piac elvárásaihoz. Ezek a tapasztalatok rámutattak arra, hogy a bor nem pusztán termék, hanem válasz egy adott környezetre – technológiai, gazdasági és kulturális értelemben is.

Új tudás alatt nem csak tankönyvi ismereteket értek. Sokkal inkább azt, amikor egy addig elméleti kérdés egyszer csak gyakorlati problémává válik, és meg kell oldani. Amikor egy gép működését nem leírják, hanem elindítod. Amikor egy borvidék karakterét nem egy ábrán látod, hanem megérzed a terepen, a szőlősorok között állva.

Ezzel párhuzamosan új tapasztalatokra is szert tettem: más munkaritmus, más felelősség, másfajta együttműködés. Rájöttem, mennyire sokféleképpen lehet ugyanahhoz a szakmához közelíteni, és hogy nincs egyetlen „helyes” út – csak következetes, átgondolt döntések.

Most, az év végén, nem lezárást érzek, hanem inkább egy átmenetet. Az új év nemcsak időben új, hanem tartalmában is: új kihívásokkal, új kérdésekkel és új lehetőségekkel érkezik. Ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy a tanulás nem áll meg, és a kíváncsiság továbbra is az egyik legerősebb mozgatórugó marad.

Új év következik – új szőlőfajtákkal, új borvidékekkel, új tapasztalatokkal. És ez talán a legjobb évzáró gondolat, amit kívánhatok magamnak – és mindenkinek, aki ebben a szakmában gondolkodik vagy érdeklődik a borok és a szőlő világa után.

____

A Bordeauxban szerzett tudást az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatásával gyűjtöm.

📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is!
Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
👉 Facebook
👉 Instagram

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az új otthon 12 négyzetméteren

A kaland elkezdődött! A mutatvány, hogy eljussak Bordeaux-ba Szegedről, nagyjából 23 órámba telt… A jövőben kétszer is meggondolom, hogy mennyit spórolok a kényelmemen. A reptéri váróban, a vonaton és a villamoson töltött órák alatt volt időm átgondolni, mit is jelent valójában az  „ új fejezet ”  és hogy tulajdonképpen mit is várok el ettől a kalandtól. Aztán megérkeztem – kicsit gyűrötten, de annál kíváncsibban. Az első meglepetés akkor ért, amikor beléptem az új szobámba. Tulajdonképpen nem is tudtam eldönteni, hogy most lakásban, kollégiumban vagy egy minimalista művészeti installációban vagyok-e. Egy magyar kollégiumhoz képest luxus, egy igazi lakáshoz képest puritán és hiányos. De mindegy – ez a  12 négyzetméter az új otthonom!  Már csak fel kell öltöztetni, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy steril kórházi szoba. Másnap elhatároztam, hogy a „kellemeset a hasznossal” elvén elindulok városnézni, miközben beszerzem az alapvető holmikat. Bordeaux pont olyan volt, min...
Megjegyzés küldése
További információk

A Ciron partján és a bor szívében

Amint beindult az egyetem, jöttek az első közös programok a csapattal, amik nemcsak tanulásról, hanem ismerkedésről is szóltak. Egyik nap például kajakozni vittek minket a Ciron folyóra, Sauternes-tól nem messze. A víz hideg volt, a nap szinte már őszi, de a hangulat baráti és lelkes. A folyó (patak?) mentén evezve a tanárunk mesélte, hogy ez a hűvös, ködös vízáram az oka annak a különleges mikroklímának, ami a Sauternes-i borok nemesrothadását előidézi – a botritisz itt áldás. A mi Tokajunkhoz hasonló csoda történik itt is, csak más nyelven, más hagyománnyal. A túra után a Domaine Charrier-Carbonnieu borászatnál kóstoltuk meg a helyi borokat: aranyszínű, selymes, mézes illatú Sauternes-eket, amiknek minden kortyában ott volt a nap, a víz és az idő. A következő hétvégén saját indíttatásból már a tengerparton voltunk: Arcachon ! Egy hely, ami annyira franciásan elegáns, hogy az ember szinte attól érzi magát gazdagabbnak, ha végigsétál a parton. A házak, a kikötő, az osztrigák – minden...
Megjegyzés küldése
További információk

Őszi metszéspont

Megihletődtem, és kedvem támadt versbe szedni goldolataimat. Elvégre ez mégis csak egy romantikus szakma! Őszi metszéspont Egerből indultam, tufás emlékekkel a cipőm talpán, hol a sorok közt Kadarka suttog. Most Bordeaux köde tanít, más nyelven, de mégis van híd. A levelek itt lassan engednek, rozsdától aranyig tart a búcsú. A reggel párája ráül a huzalokra, a tőkék hasonlítnak végtagokra. Tanulok figyelni: miként hull le a lomb. Kényszerből vagy akartból? Ahogy én váltok helyet, országot, nyelvet, arcot, tovább... gondolatot. Tanulok metszeni: számolok rügyet, sebet, reményt, hogy mi maradjon, s mi legyen felejtés. Mert nem pusztítás minden vágás, néha csak tisztulás, iránymutatás. Néhány táblával odébb egy gép dolgozik kegyetlen pontossággal, kifésüli a tőkéket a földből, gyökérrel keveredett múlttal. Reccsenés és fémhang keveredik, mintha kérdené mit csinálok, amikor ez megy napestig? Eger és Bordeaux két sor ugyanabban az ültetvényben, az ősz pedig összeköti őket nehézségben, csend...
Megjegyzés küldése
További információk