Ugrás a fő tartalomra

Párizs és a bor

A bordeaux-i tanulmányok egyik legnagyobb előnye, hogy Franciaország könnyen bejárható, diákként pedig számos múzeum és műemlék ingyenesen vagy kedvezményes áron látogatható.Érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, hiszen Franciaország nemcsak a borairól híres, hanem Európa egyik legfontosabb kulturális központja is. Egy hétvégét a párommal Párizsban töltöttünk, ahol a legismertebb látnivalók mellett egy számomra különösen érdekes témára is felfigyeltem: arra, hogy a szőlő és a bor milyen mélyen átszövi az európai művészetet.

Párizsnak temérdek látványossága van, amit érdemes megtekinteni, így a Montmartre-t, valamint a domb tetején található Sacre-Coeur templomot. A városrész eleve rendkívül hangulatos, afféle művésznegyedként vált híressé. Szintén kiemelendő az Eiffel-torony, ami kihagyhatatlan látnivaló.

De a téma szempontjából kihagyhatatlan és fontos számunkra a Louvre, ami egy nap alatt bejárhatatlan, reggeltől zárásig voltunk a múzeumban, de így sem láttunk mindent. Az épületben több ezer év történelme jelenik meg, de ami különösen érdekes volt, hogy a szőlő és a bor a történelem során mennyire átjárta a műszetet. Ezen motívumok megjelennek többek között görög kerámiákon, római edényeken, boroskancsókon, ivóedényeken, díszes serlegeken, amfórákon. Ezek azt is közvetítik számunkra, hogy a bor nem csak mint ital létezett, de fontos kulturális, vallási és antropológiai jelleggel bírt - gondoljunk csak Bacchus-ra és Dionüszoszra. A bor a társadalmi és kulturális státuszt is jellemezte.


A szőlő, mint díszítő motívum ugyancsak gyakran megjelent, például oszlopfőkön, faragásokon, mozaikokon, dobroműveken, vagy az építészetben. A bor és a szőlő egyszerre jelképezte az életet, a termékenységet, a bőséget, a jólétet és az újjászületést.  A kereszténységben a bor szimbolizálja Krisztus, az Eucharisztiát, az örök életet.

Párizs ugyan nem borvidék, mégis évszázadokon át Franciaország legfontosabb borkereskedelmi központja volt. A borokat hajón szállították fel a Szajnán, a város fogyasztása jelentősen befolyásolta a borpiacot. A királyi udvar ízlése sokszor meghatározta, mely borok váltak divatossá.

A párizsi kirándulás egyik legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy a bor messze túlmutat a mezőgazdaságon vagy a gasztronómián. Szinte minden történelmi korszakban jelen volt: az ókori vallásokban, a görög és római művészetben, a keresztény szimbolikában és a középkori építészet díszítőelemeiben egyaránt.

____

Az itt szerzett élményeket és tudást az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatásával gyűjtöm, akik lehetővé tették, hogy tanulmányaim során Franciaországot járjam.

📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is!
Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
👉 Facebook
👉 Instagram

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi lesz veled, öreg tőke?

Horrorfilmbe illő jelenet: ködös idő a reggeli szőlőültetvényen. Egy rendkívül hangos munkagép sziluettje tűnik fel a láthatáron. Már-már egy monstrum, ami nem messze tőlem mozog, alig kivehető, de mégis megriaszt mindenkit. Mi lehet ez? Ez egy markológép, aminek a jelenléte nem szokványos, de szükségszerű. Ugyanakkor felmerült bennem a kérdés: miért van szükség rá, miért számolunk fel szőlőültetvényeket? Hiszen pont úgy tartjuk, hogy minél öregebb a szőlő, annál értékesebb a bor. Gondoljunk csak azokra a borokra, melyek olyan szőlőből származnak, melyek ötven, nyolcvan vagy akár száz éves tőkék szőlőjéből készülnek. Ezekből készülnek az egyik  legértékesebb, legminőségesebb és legjobb borok szerte a világon. Akkor mégis miért kell őket kiszedni, megsemmisíteni? A válasz egyértelmű, de annál szomorúbb. Egyrészt, az ültetvény elöregedhet. Felléphet tőkehiány, különbféle betegségek, vagy egyszerűen már nem terem annyit. Ilyenkor a gazdák újratelepítik az ültetvényt akár ugyanazzal, a...

Nem csak elmélet

A Bordeaux Sciences Agro képzésben olyan dolgokkal is találkozom, amelyekre korábban nem volt lehetőségem Egri tanulmányaim során. Az egyik ilyen élmény számomra a traktorvezetés volt. Elsőre talán triviálisnak hangzik, de amikor az ember először ül fel egy szőlészeti traktorra, gyorsan rájön, hogy ez nem pusztán „vezetés”. Meg kellett tanulnom, hogyan reagál a gép különböző talajviszonyokra, hogyan kell finoman, mégis határozottan dolgozni a sorok között, és hogyan lehet úgy manőverezni, hogy közben a tőkék és a támrendszer épségben maradjanak. A precizitás itt nem kényelmi kérdés, hanem alapfeltétel. Megtanultam különböző eszközöket is csatlakoztatni a traktorhoz . Az egyik legnagyobb élmény számomra azonban az volt, amikor lehetőségem nyílt o ver-the-row harvester , vagyis sor fölött haladó szüretelőgép vezetésére. Ez már egy egészen más léptékű technológia. Amikor először ültem bele, rögtön szembetűnt, milyen komoly mérnöki munka van ezekben a gépekben. A hidraulikus rendszer re...

Amire senki nem gondol: A hordók

Ti tudjátok, hogy készülnek a hordók? Kik készítik őket, milyen módszerrel? Én magam sem gondoltam bele, de volt szerencsém a Sylvain hordókészítő üzemében járni, és elképesztő élményben volt részem! A hordókat Magyarországon jellemzően a kádárok készítik. Fun fact: a kádár a szláv kad szóból ered, ami tartályt, dézsát jelent (innen jön például a magyar fürdőkád szavunk is). De azt kevesen tudják, hogy milyen folyamatokon mennek végig ahhoz, hogy a klasszikus értelemben vett hordó, és főleg a borászatban használatos hordó “megszülessen”. A Sylvain hordókészítő üzemben nekem volt szerencsém végigmenni a teljes folyamaton: láttam a tölgyfa rönköket, láttam, ahogy azokat méretre darabolták, pörkölték, faragták és csiszolták, egészen addig, amíg hordó lett belőlük. Örülök, hogy ezt a tudást élőben, tapasztalatok útján is elsajátíthattam.  Miközben a fahordóknak óriási jelentősége van még ma is a borászatban: a nagy értékkel rendelkező boraink legnagyobb része fahordóban érlelődik, és a...