A gyakorlatom ideje alatt igyekszem minél több helyet meglátogatni, mivel úgy hiszem, ennél jobb lehetőségem nem lesz arra, hogy megismerjek városokat, kultúrákat, történeteket. Ezen Colmar-i bejegyzés után ezeket az élményeket szeretném veletek megosztani.
Strasbourg: a magyarországi választások miatt április 12-én Strasbourgban jártam az ottani magyar konzulátuson, mert fontosnak tartom a választási szabadságot és élni szerettem volna demokratikus jogaimmal. A szavazatom leadása után kihasználtam a napot, és meglátogattam a város nevezetes helyeit. Bár Strasbourgban jártam már korábban, de ezúttal is lenyűgözött a város. Strasbourg különböző negyedei sokszor azt a képzetet keltik, mintha egy másik városba érkeztem volna. Ilyen például a Petite France, amelyre a tipikus elzászi megjelenés a jellemző, emellett a Belváros és a Neustadt inkább németes-osztrákos épületekkel rendelkezik, melyek többségében barokk stílusban épültek. Szintén kiemelkedő az Orangerie, ami viszont már egész modern megjelenésű, ez a negyed ad otthont többek között az Európai Ombudsman és az Európai Unió Parlamentjének is. Strasbourg valóban az európaiság eszmélyében mutatkozik, nem lehet ráhúzni hogy francia vagy német városban vagyunk, inkább egyfajta internacionalitás jellemzi, melyben különböző kultúrák találkoznak és élnek egymás mellett.
Bázel: Svájcban, Németország és Franciaország határában fekszik, világszínvonalú múzeumokkal, a Rajna folyó partján húzódó sétányokkal, hangulatos terekkel. A térségnek van egy magyar történelmi emléke, Áprádházi Szent Gertrúd, IV. Béla lánya a közeli Töss apácazárdában töltötte élete nagy részét, aki hatással volt a bázeli katedrális történetére: Töss címerében a magyar hármas hegy és a kettőskereszt is megtalálható.
Haut Koenigsbourg, Hohlandsbourg, Trois Châteaux, Haugeneck: Elzász legprominensebb várai, melyeket a Route de Cinq Châteaux köt össze. Az út érdekessége, hogy megépítése feldobta a térség turisztikai vonzerejét, hasonlóan a Route de Vinhoz, mely ezzel párhuzamosan a falvak közt, a szőlőben halad. A várak különböző korok üzenetét hordozzák, és a felújításokat követően is igyekeztek megőrizni a várak értékét. A Haut Koeningsbourg felújított, reneszánsz stílusú vár, a Trois Châteaux és a Haugeneck inkább várromok, míg a Hohlandsbourg inkább egy erődhöz hasonlít, és az én személyes kedvencem (ehhez a várhoz köthető a korábbi bejegyzésben említett Lazare de Schwendi, akinek a régióban a Szürkebarát meghonosítása köszönhető). Hohlandsburg, a Haugeneck és a Trois Châteaux közelében végeztem a gyakorlatom, a szőlészetből és a lakásomból közvetlen ráláttam a várakra, mely egyben tájékozódási pont is volt a számomra.
Eguisheim: Wettolsheimmel szomszédos falu, melynek elképesztően nagy turisztikai vonzereje van kinézete és borkultúrája miatt. A falu megtartotta középkori felépítését, amikor még városfallal volt körülvéve; jelenleg olyan érzése van az embernek, mintha a “Szépség és a Szörnyeteg” rajzfilm falujában találná magát. Eguisheim ugyanakkor nem csak a turisták, de Elzász nemzeti állatának, a gólyáknak is a kedvence, szinte minden tetőn és tornyon gólyafészket lehet látni, akik ilyenkor, tavasszal és kora-nyáron előszeretettel kémlelik a járókelőket fészkeikből.
______
Életreszóló élményeimet és utazásaimat az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem támogatta.
📸 Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a közösségi oldalaimra is! Ott sokkal több sztorit, képet és pillanatot találsz a bordeaux-i életről:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése